14.

"Minden egyszerűbb volt, mint
vártam: összeillettünk, mint egy
kirakós két darabja, melyek azért
készültek, hogy kiegészítsék
egymást."

Nyugtalan voltam és ideges, ahogyan a karomra erősített órára pillantottam. Légzésem szapora és felszínes volt, szívem pedig a fokozott érzelmi állapotom miatt a torkomban dobogott. Ujjaim remegtek, ajkaim pedig a folyamatos rágcsálásnak köszönhetően kisebesedtek. A hatalmas folyosó márványlapjain magassarkú szandálom sarka keltette zaj volt az egyetlen, amit a fülembe tódult vértől egyáltalán meghallottam, bár a monoton hang az egyre gyülemlő pánikomon egyáltalán nem segített. 

 - Missy! - Paul lágy hangja, valamint kezemért nyúló ujjai zökkentettek ki a járkálásból, minek hatására megtorpantam és sóhajtva pillantottam rá. - Gyere ide! - A férfi erős karjait védelmezően fonta körém, én pedig fejemet a nyakhajlatába fúrtam. 

Örültem, amiért felesleges szavak helyett a biztonságot nyújtó ölelésével próbált megnyugtatni, hiszen ezzel az apró gesztussal sokkal többet segített. Hátamat lágyan cirógató ujjai, valamint a bőrének kellemes illata némileg csillapította a bennem dúló vihart, melyet a várakozás szele korbácsolt. 

Tekintetem a fal mellett elhelyezett székek irányába vándorolt, majd egy halvány mosolyt erőltetve az arcomra, Paul derekát átölelve léptem oda. Sam és Emily halk duruzsolással próbálták Nate figyelmét elterelni, a kisfiú pedig sötétkék ingének alját markolászva hallgatta a történeteiket. Tudatosan igyekeztek kizökkenteni a kisfiút a komor épületet átlengő nyomasztó légkörből, én pedig mérhetetlenül hálás voltam nekik ezért. Képtelen voltam egy épkézláb mondatot megfogalmazni, amivel nyugtatóan tudtam volna hatni a kisfiamra az idegességem és az egyre erősödő hányingerem miatt, így támogatásuk hatalmas erőt jelentett. 

Nate végül Paul karjai közé kéredzkedett, helyet cserélésünket követően pedig sóhajtva borultam Emily vállára. Paul a falon függő festményeket mutogatta a kicsinek, míg Emily és Sam a hátamat simogatva próbáltak belém is lelket önteni. 

 - Már csak tíz perc - motyogtam az órámra pillantva, mellyel egy időben kinyílt a folyosót lezáró dupla szárnyú ajtó. Néhány öltönybe bújt férfi lépett be rajta, míg végül az utolsók között rémálmaim főszereplője is megjelent. Ajkain győzelemittas mosoly virított, ahogyan meglátta a rémülettől eltorzult arcomat, azonban míg én képtelen voltam róla elszakítani a tekintetemet, addig ő könnyűszerrel térképezte fel a velem érkezőket. - Itt van - suttogtam a mellettem ülőknek, mire a házaspár is rá vezette a tekintetét. Sam Paul-hoz lépve alig hallhatóan mondott valamit, minek következtében Paul egy megsemmisítő pillantást küldött az őt bámuló Brian felé. 

 - Nocsak, Missy - Brian hangja kegyetlen erővel térített magamhoz, emlékeim között pedig felrémlett ahogyan utolsó találkozásunkkor a nyakamnál fogva a falhoz szorít. A sírás kerülgetett, végtagjaim egyre erősebben remegni kezdett, miközben igyekeztem összekuporodni a kényelmetlen széken. Emily segítségkérően az indián férfiakra nézett, Paul pedig kérdés nélkül foglalta el Sam előbbi helyét, miközben egyik karjával kisfiamat, másikkal pedig engem ölelt magához. - Nate már nem is köszönsz apának? 

 - Uram, megkérném, hogy ne létesítsen semmilyen kapcsolatot az ügyfeleimmel. - Doktor Callahan közbelépése egy hatalmas sóhajt csalt ki belőlem, Brian pedig mérlegelve a helyzetét visszavonulót fújt. - Kérem, kövessenek! - Az ügyvéd visszakísért bennünket a helyiségbe, amelyben a délelőtt folyamán a meghallgatás zajlott. Feltűnése egyet jelentett azzal, hogy a bírónő meghozta a döntését, így rajtam elhatalmasodott a pánik.
Rettegve foglaltam el a helyemet a hatalmas asztal mellett, miközben pániktól és könnyektől csillogó szemeimet Nate-re vezettem. A kisfiú erősen szorította Paul kezét, apró, barna íriszei mentsvárként kapaszkodtak belém. Az apjára rá sem mert nézni, a hangjától összerezzent, ajkai pedig remegni kezdtek a kitörni készülő sírástól. Félt Brian-től, ezt pedig a teremben lévők is első sorból láthatták.
 - Köszönöm, hogy visszafáradtak. - A bírónő határozott kiállású, tekintélyt parancsoló asszony volt, ugyanakkor szemeiben és kedves mosolyában, mellyel a kisfiúra nézett, volt valami megnyugtató. Egyszerű kosztümöt viselt, kontyba kötött haja pedig kiemelte éles vonásait. Tekintetét óvatosan vezette végig az asztal körül ülő társaságon, végül szemeit az előtte heverő papírokra szegezte. - Washington állam és az Amerikai Egyesült Államok igazságszolgáltatásának nevében Mrs. Missy Collins és Mr. Brian Collins házasságát bizonyított családon belüli erőszak miatt érvénytelenítem. Kiskorú Nathaniel Collins kizárólagos felügyeleti joga az anyát illeti. Mr. Brian Collins-t az elkövetett, kapcsolati erőszak vétsége miatt a maximálisan kiszabható 10 év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélem, melyből 3 év és 8 hónap ténylegesen letöltendő, valamint 100 000 dollár kártérítés megfizetésére kötelezem! 

13.

"...egyszer csak átszáguldottál
az egemen, mint valami
meteor, s hirtelen lángba
borult, minden csupa szépség
és ragyogás lett."

A napok vészesen száguldottak el felettünk, én pedig a kitűzött dátum előtt egy héttel sem tértem igazán magamhoz. Igyekeztem megfogadni doktor Callahan tanácsát, és felkészíteni Nate-t az előttünk álló akadályra, ugyanakkor a kisfiú is érezte rajtam a feszültséget, így ő is azzá vált. Nehezebben tudott koncentrálni az iskolában, valamint otthon is gyakran kalandozott el a figyelme. Éjszakánként álmatlanul vagy éppen rémálmoktól gyötörve forgolódott, nekem pedig majd' megszakadt a szívem, mikor rémült arcára néztem. 

 - Köszönöm, Emily, hogy Nate is csatlakozhat hozzátok - pillantottam hálásan a fiatal nőre, miután elszakítottam a tekintetemet a kisfiúról. 

 - Ugyan, ez a legkevesebb - kedves mosolya hatalmas erőt adott, kézfejemet pedig bátorítóan megsimogatta. Rengeteget köszönhettem a házaspárnak, a mostani cselekedetükkel pedig tényleg örökre az adósukká váltam. - Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja, és Emma sem lesz egyedül - tette még hozzá, ahogyan a két kicsi ténykedését figyeltük.
Sam és Emily felajánlották, hogy a hétvégére magukkal viszik Nate-t is a kirándulásukra. A közeli hegyekben terveztek táborozni, én pedig örültem, hogy a kisfiú örömmel csatlakozik hozzájuk. Kizökkentették a borús hétköznapokból, és ez az újfajta élmény miatti várakozás egy kicsit visszahozta gyermeki énjét. Emmával napok óta tervezgették, hogy milyen játékokat fognak játszani, Sam jóvoltából pedig egy kicsit belekóstolnak majd a cserkészek világába.  Várták, hogy a tábortűzhöz fát gyűjthessenek, valamint izgatottak voltak, hogy az iskolában elsajátított tudásukat is kamatoztathatják az ehető növényeket illetően.
 - Anya, a plüss farkasomat elvihetem? - Nate csilingelő hangja ütötte meg a fülemet, ahogyan a szobájából kirohanva a kezei között lóbálta a legújabb kedvencét, melyet Paul-tól kapott. A nagyjából tizenöt centiméteres játék ugyanolyan színben pompázott, mint Paul farkasa, ő pedig egyfajta védelmi jelképként ajándékozta ezt a kisfiúnak. Nate pedig mióta megkapta, azóta egy tapodtat sem mozdult nélküle.
 - Persze, Kincsem - bólintottam határozottan, így a kicsi a hátizsákjának utolsó centimétereit kihasználva, Emma segítségével eltette a játékot. - Nagyon vigyázzatok magatokra, és fogadj szót Sam-nek és Emily-nek, rendben? - Kérdésemre heves bólogatásba kezdett, miközben leguggoltam elé és szorosan a karjaim közé vontam. Tudtam, hogy a házaspárral biztonságban lesz, ugyanakkor képtelen voltam leküzdeni az aggodalmamat, hiszen tisztában voltam azzal, hogy a két kisgyermek képes világháborút előidézni játék közben. - Szeretlek!
 - Én is szeretlek!
Cuppanós puszit nyomott az arcomra, majd kibontakozott az ölelésemből és magára ügyeskedte a megpakolt táskáját. Emmát hasonlóan szoros ölelésben részesítettem, valamint tőle is bezsebeltem a puszimat. Teljesen a szívembe lopta magát a kislány, és örültem, amiért ennyire közel került egymáshoz a két család.
 - Próbálj meg egy kicsit kikapcsolódni - lépett mellém Emily, majd ölelő karjai közé zárt. Búcsúzásképpen egy-egy puszit nyomtunk a másik arcára, végül az autó felé tereltük a kicsiket. - Használjátok ki, hogy ketten vagytok - kacsintott rám halkan kacagva mielőtt ő is elfoglalta volna a helyét a volán mögött.
A házra mély csend telepedett, még a tévét is lenémítottam, miután visszaértem a házba. A gyerekek okozta kisebb felfordulást igyekeztem eltüntetni, hiszen a vacsorára szánt étellel már elkészültem, viszont képtelen lettem volna egy helyben ücsörögni.
Emily bogarat ültetett a fülembe a megjegyzésével, így miután elpakoltam azt a néhány elől maradt játékot, lezuhanyoztam.
Az utóbbi hetekben egyikünk sem a kettesben töltött órákat helyezte prioritásba. Minden sejtem őrültem vágyakozott az indián férfiért, ugyanakkor míg Paul idejének nagy részét a műhelyben vagy járőrözéssel töltötte, addig én igyekeztem Nate-el tölteni a szabadidőmet. A tárgyalás időpontjának közeledtével életünknek bizonyos része teljesen a háttérbe szorult, a vacsora utáni lopott csókok pedig már kevésnek bizonyultak. Énemnek legnőiesebb része őrülten vágyott Paul érintésére, melynek végül teret is engedtem.
Gondolataimat a nyíló bejárati ajtó hangja zavarta meg, így egy utolsó pillantást vetettem magamra a hálószobában elhelyezett tükörben. Egyáltalán nem az én asztalom volt a csábítás, ugyanakkor a saját látványomtól még én is meglepődtem. Erősebb sminket viseltem, mint a hétköznapokon, míg hajam lágy hullámokban omlott a vállaimra. A fekete csipke body finoman kiemelte domborulataimat, ugyanakkor a magassarkúnak köszönhetően a csípőm és a fenekem területe még kerekebbnek és nőiesebbnek tűnt.
 - Megjöttem. - Paul lendületesen nyitott be a hálószobába, ám mozdulata közben lefagyott. Egyáltalán nem számított arra a látványra, melyet az ágy szélén ülve nyújtottam.
 - Szia!
Ajkaim lágy mosolyra húzódtak, miközben tett néhány tétova lépést felém. Mandulavágású szemei a vékony csipke alatt rejtőzködő testemet pásztázták, majd amint barna íriszeivel megtalálta az enyémeket, egészen különös fény csillant bennük. Karját lassan kinyújtotta felém, így tenyeremet az övébe csúsztattam. Egy könnyed mozdulattal felhúzott addigi helyemről, hogy aztán hatalmas tenyereit a derekamra vezetve magához láncolhasson.
A köztünk levő magasságkülönbség csekélynek bizonyult a viselt lábbelimnek köszönhetően, így arcunk közel egy magasságba került. Ajkai apró "o" betűt formázva elnyíltak egymástól, szemeiben pedig olyan mértékű tűz lobbant, hogy féltem, megégetem magam.
 - Gyönyörű vagy! - Mély baritonja a legkellemesebb zene volt a füleimnek, miközben forró ujjaival a fülem mögé tűrt néhány kósza hajtincset.
Karjaimat nyaka köré fontam, ujjaimat pedig tarkójára csúsztattam, miközben ajkai mohón csaptak le. Finomkodás nélkül ízleltük egymást, csókjainkat is megpecsételte az a vadság, mely mindkettőnket átjárt. Erősen préseltem hozzá magamat, míg ő fenekemet markolászva tartott még közelebb magához. Éreztem, ahogy a felgyülemlett vágy utat tör magának, így csípőmet ágyékához dörzsöltem, melynek hatására állatias morgás szakadt ki belőle. Kemény erekciója a nadrág alatt feszült, ahogyan előbbi cselekedetemet viszonozva lökött egyet felém.
Valósággal izzott közöttünk a levegő, minden gyengédség eltűnt, helyét pedig a nyers, vad erő és a féktelen vágy vette át. Érintései forrók voltak, csókjai perzselték a bőrömet, mégis olyan elemi erővel vágyakoztunk a másikra, hogy képtelen voltam néhány pillanatnál tovább elengedni őt. Beborított bennünket a néma gyönyör, ahogyan centiméterenként hátráltunk az ágy irányába, mígnem egy kisebb sikoly szökött ki ajkaim közül, mikor lelökött a puha matracra.
Pólóját a szoba egyik sarkába hajította, majd izmos alakjával fölém tornyosult. Csókjaival beborította az arcom és nyakam minden szegletét, nyelvével pedig a vékony csipke alatt rejtőző lágy halmokat simogatta. Mellbimbóim az apró impulzusok hatására megkeményedve feszültek neki az anyagnak, miközben Paul egy huncut mosolyt megeresztve egyre lejjebb és lejjebb kúszott.
Ujjai alatt a body-t összetartó aprócska kapcsok könnyűszerrel megadják magukat, csókjaival pedig combom belső felét perzselte. Forró leheletének hatására csípőm önkéntelenül is megemelkedik, míg ő egy határozott mozdulattal vissza nem nyomott a puha matracra.
 - Milyen türelmetlen valaki - hangja szórakozott, mégis vágytól fűtött volt, miközben belőlem ölemet simogató ujjai miatt egy halk nyöszörgés tört ki.
 - Paul, ne szórakozz már - erőtlenül ejtettem ki a szavakat, mire nevetve lerúgta magáról a felesleges ruhadarabokat. A pillanatnyi szünetet kihasználva a vállainál fogva löktem az előbbi helyemre, majd a csípőjére ültem. - Nem játszadozunk.
Minden finomkodásomat félretéve ujjaimat kemény erekciója köré fontam, ajkai közül pedig hatalmas sóhaj szökött ki. Olyan elemi erővel söpört végig rajtam a vágy, hogy képtelen voltam tovább várni, hogy magamban érezhessem őt, így makkját óvatosan bejáratomhoz pozicionáltam, majd lassan ráereszkedtem. Hihetetlen érzés volt, ahogyan méretével kitöltött, majd a csípőmet előre lendítve egy halk sikkantás csúszott ki az ajkaim közül. Tenyerével előbb csípőmet markolta, míg megszoktam őt, majd egy könnyed mozdulattal kettétépte a mellkasomat borító anyagot. Melleim tökéletesen illettek forró tenyerébe, így miközben lassan mozogni kezdtem, addig ő a finom halmokat masszírozta.
Az érzés leírhatatlanul csodálatos volt, testünk tökéletes szinkronban mozgott együtt. Be kellett hunynom a szemeimet a testem mélyén keletkező, egyre erősödő bizsergés következtében, mely teljesen szétszakított, majd újra teljes egésszé tett. Lökései végtelen körforgásba invitáltak, édes ajkai pedig a kulcsot jelentették hozzá. Többet akartam, ahogyan egyre jobban hajszoltuk egymást a gyönyör felé, mely végül elemi erővel söpört végig rajtunk.
 - Szeretlek! - suttogtam erőtlenül, ahogyan pihegve a mellkasára dőltem és élveztem az intenzív gyönyör utórezgéseit.
 - Én is szeretlek! - Paul védelmező karjai erősen öleltek magukhoz, végül egy lágy puszit nyomott a hajamba mielőtt leemelt magáról. A vékony paplant óvatosan meztelen testünkre húzta, majd az államat felemelve kényszerített, hogy a szerelemtől és a kielégüléstől csillogó szemeibe nézzek. - El sem hiszed, hogy mennyire - suttogta lassan.

12.

"Semmi másra nem tudtam
gondolni, csak arra, hogy
átölel."

A boldog és önfeledt hétvégét követően, a borús hétköznapok kegyetlen erővel rántottak vissza a valóságba. Nate csalódottan szemlélte az ablakon keresztül, ahogyan a kövér esőcseppek végiggurultak az üvegen, miután a szél erősen a ház felé terelte azokat. Hatalmas sóhajok szöktek ki aprócska mellkasából, amiért a délutánra szőtt tervei ismételten szertefoszlottak, mint ahogyan az előző napokban. Kedvetlen és szomorú volt, bent a lakásban pedig nehezen foglalta le magát. Jobb híján néhány matchbox és legó társaságában kuporodott le a szőnyegre, majd a műanyagokból szorgos építkezés árán garázst varázsolt a színes autóknak. 

A konyhapultra támaszkodva figyeltem, ahogyan homlokán apró ráncok jelentek meg a koncentrálás végett, ajkait pedig gondterhelten rágcsálta. Hiányzott neki a társaság, melyet Emma nyújtott számára, és az elmúlt hetek után, mikor minden napot együtt töltöttek, nem találta fel magát. Hiába próbálkoztam, hiszen imádtam vele játszani, mégsem tudtam pótolni a legjobb barátját. 

 - Hé, megjöttünk! - A bejárati ajtó hirtelen nyitódott ki, mire a szőnyegen játszó kisfiú felugrott és odaszaladt az újonnan érkezőkhöz. Paul szélesen mosolyogva ölelte magához Nate-t, miután levette magáról a vizes dzsekijét, majd apró puszikkal hintette be a kicsi fejét. - Nézd, ki jött látogatóba - fordult a vigyorgó Seth felé, a kisfiú pedig lelkesen ugrott a fiatal farkasfiú kezei közé. - Szia! - Paul lassan hozzám lépett, majd erős karjával magához rántott. 

Ajkai édesen becézgették az enyémeket, én pedig izmos karjai közé omlottam. Nyakát ölelve húzódtam közelebb hozzá, ujjaimat pedig rövidre nyírt fürtjei közé csúsztattam. Eszméletlenül hiányzott a közelsége, puha ajkai és forró ujjainak érintése. Szerettem, ahogyan egyetlen pillantásával felébreszti a gyomrom mélyén rejtőző pillangókat, amik az öngyilkosságukig hajszolva magukat várják a folytatást. Hihetetlen szinkron alakult ki közöttünk, sokszor pedig fel sem tűnt, hogy rezdüléseit az enyémek követték. 

 - Szia - suttogtam ajkaira, mire elmosolyodott. Néhány centimétert hátrált csak, egyik karját a derekamon pihentette, míg a másikkal a pulton levő mappáért nyúlt. - A válási papírok - mondtam, amit felnyitotta és tekintete a komor betűket pásztázta. Egyáltalán nem titkoltam el előle a múltamat, hiszen hittem abban, hogy egy kapcsolat alapja a bizalom, vele pedig olyan természetesnek tűnt, hogy megosztottam mindent. - Lassan találkozom az ügyvéddel. Öhm, nem jönnél el velem? 

 - De, persze - bólintott határozottan, végül rám emelte mandulavágású szemeit, amelyekben felcsillant valami egészen különös fény. Tartása feszültté vált, karjával szorosabban tartott, ajkai közül pedig egészen halk morgás tört fel. Dühös volt, melyet a válás okaként említett családon belüli erőszak váltott ki belőle, hiszen hiába volt tisztában a költözés előtti életemmel, leírva sokkal nagyobb hatást váltott ki mindenkiből. - Nem hagyom, hogy a közeletekbe férkőzhessen. Nem hagyom, hogy az életem két legfontosabb emberének baja essen egy pszichopata miatt. 

 - Szeretlek! - Olyan közel bújtam hozzá, amennyire lehetett, miközben igyekeztem visszatartani a kitörni készülő könnyeimet. Mérhetetlenül hálás voltam neki, amiért egy új életet mutatott meg számunkra, olyat, amire mindig is vágytam. Nate egy olyan példaképet kapott a személyében, amelyet mindig is érdemelt, és egy boldog és nyugodt gyermekkor várt rá. - Seth, néhány órát tudnál vigyázni Nate-re? - kérdeztem a kisfiúval játszó férfitől, a kicsi pedig lelkesen ugrált körülötte. Az indiánférfi értett a gyerek nyelvén, és hóbortos jellemével Nate egyik kedvenc, új barátjává vált. 

 - Persze, Missy, örömmel - mosolyodott el, én pedig hálám jeléül egy cuppanós puszit nyomtam az arcára. Sokszor nem tudom, mihez kezdtem volna a falka és a lányok nélkül; velük vált teljessé az életünk. 

Az ügyvéddel kivételesen az irodájában volt találkozóm, így Paul egy többszintes téglaépület előtt parkolt le Forks belvárosában. Az esős időre való tekintettel a környék kihalt volt, az autó elhagyása után pedig mi is futólépésben közeledtünk a fedett és fűtött épületbe. A portán egy kedves, idősebb nő ült, érkezésünkkor feljebb tolta a szemüvegét az orrán és barátságos mosollyal az arcán igazított bennünket útba. 

Doktor Callahan irodája a földszinten helyezkedett el, az ajtaja pedig nyitva várt bennünket. A hatalmas mahagóni íróasztala mögött ült, tekintetét szorosan a számítógép monitorján tartotta, miközben a nyomtató életre kelt és néhány újabb papírt hívott elő. Kopogásom zökkentette ki őt a munkából, mire mosolyt varázsolva az arcára, felállt és üdvözölt bennünket, majd hellyel kínált. Kissé feszengve foglaltam el az egyik széket vele szemben, miközben ölembe ejtettem a kezeimet. Idegességemben az ujjaimat piszkáltam, mire Paul óvatosan összefűzte a kezünket. 

Minden alkalommal, mikor az ügyvéddel találkoztam, hatalmas pánikhullám söpört végig rajtam, hiszen a találkozások azt jelentették, hogy egyre közelebb kerültünk a válási procedúra végéhez. Rettegtem, hogy Brian milyen hatással lesz rám, ha személyes találkozóra kerül sor, hiszen minden sejtem félt a férfitől. Rengetegszer hajtottam fejet az akaratának, mert képtelen voltam ellentmondani neki, ő pedig kihasználta ezt. Féltem, hogy ebben a szituációban is előtörnek belőlem a rossz emlékek, míg ő ismételten fölém kerekedik. Meg akartam szabadulni tőle, bármi áron, mégis a nyomasztó érzés a mellkasomban nem hagyott nyugodni. 

 - A férje ismételten visszautasította a békés megoldást. - Az ügyvéd nem kertelt, egyből a közepébe csapott, így esélyem sem volt tovább magamban agonizálni a lehetséges kimenetelről. Értékeltem a férfi nyíltságát, hiszen egyáltalán nem hagyott kétségek között, az első találkozásunk alkalmával már igyekezett felkészíteni a folyamat bukkanóira, emiatt pedig tisztában voltam a következő lépéssel. A bírósági tárgyalás elkerülhetetlen volt. - Az ügy kényességét tekintve a bíró minél hamarabbi időpontot igyekezett kijelölni, május elejére tűzte ki a tárgyalást. 

A szívem a torkomban dobogott, ahogyan Callahan kiejtette a szavakat, szédülni kezdtem. Alig három hetünk maradt májusig. 

 - Ez... uhm ez - Egyszerűen képtelen voltam egy épkézláb mondatot összerakni. Nem tudtam feldolgozni, hogy ennyire rövid időn belül megszabadulhatok Brian Collins-tól. Örültem, mert már látszott a procedúrának a vége, ugyanakkor éppen emiatt rettegtem. Nem tudtam, hogy mivel fog előállni, viszont azzal tisztában voltam, hogy ha engem el is veszít, mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy a legérzékenyebb ponton támadjon. Ismertem, és éppen emiatt tudtam, hogy Nate felügyeletéért folyó harc nem lesz szép. - Mennyi az esélye, hogy Nate velem marad? - A hangom remegett, szemeim előtt pedig könnyfátyol keletkezett, amint a legrosszabb verzió az elmém elé kúszott. Egyszerűen tisztában szerettem volna lenni az igazsággal. 

 - Én úgy gondolom, hogy nagy - felelte végül néhány hosszú, idegőrlő pillanattal később a férfi. - Az állam törvényei lehetővé teszik, hogy a kisfiút is meghallgassák a tárgyaláson. Ilyen esetekben a bíróság javarészt az anya javára szokta ítélni a gyermekek felügyeleti jogát.