2020. május 2., szombat

13.

"...egyszer csak átszáguldottál
az egemen, mint valami
meteor, s hirtelen lángba
borult, minden csupa szépség
és ragyogás lett."
A napok vészesen száguldottak el felettünk, én pedig a kitűzött dátum előtt egy héttel sem tértem igazán magamhoz. Igyekeztem megfogadni doktor Callahan tanácsát, és felkészíteni Nate-t az előttünk álló akadályra, ugyanakkor a kisfiú is érezte rajtam a feszültséget, így ő is azzá vált. Nehezebben tudott koncentrálni az iskolában, valamint otthon is gyakran kalandozott el a figyelme. Éjszakánként álmatlanul vagy éppen rémálmoktól gyötörve forgolódott, nekem pedig majd' megszakadt a szívem, mikor rémült arcára néztem. 
 - Köszönöm, Emily, hogy Nate is csatlakozhat hozzátok - pillantottam hálásan a fiatal nőre, miután elszakítottam a tekintetemet a kisfiúról. 
 - Ugyan, ez a legkevesebb - kedves mosolya hatalmas erőt adott, kézfejemet pedig bátorítóan megsimogatta. Rengeteget köszönhettem a házaspárnak, a mostani cselekedetükkel pedig tényleg örökre az adósukká váltam. - Biztos vagyok benne, hogy élvezni fogja, és Emma sem lesz egyedül - tette még hozzá, ahogyan a két kicsi ténykedését figyeltük.
Sam és Emily felajánlották, hogy a hétvégére magukkal viszik Nate-t is a kirándulásukra. A közeli hegyekben terveztek táborozni, én pedig örültem, hogy a kisfiú örömmel csatlakozik hozzájuk. Kizökkentették a borús hétköznapokból, és ez az újfajta élmény miatti várakozás egy kicsit visszahozta gyermeki énjét. Emmával napok óta tervezgették, hogy milyen játékokat fognak játszani, Sam jóvoltából pedig egy kicsit belekóstolnak majd a cserkészek világába.  Várták, hogy a tábortűzhöz fát gyűjthessenek, valamint izgatottak voltak, hogy az iskolában elsajátított tudásukat is kamatoztathatják az ehető növényeket illetően.
 - Anya, a plüss farkasomat elvihetem? - Nate csilingelő hangja ütötte meg a fülemet, ahogyan a szobájából kirohanva a kezei között lóbálta a legújabb kedvencét, melyet Paul-tól kapott. A nagyjából tizenöt centiméteres játék ugyanolyan színben pompázott, mint Paul farkasa, ő pedig egyfajta védelmi jelképként ajándékozta ezt a kisfiúnak. Nate pedig mióta megkapta, azóta egy tapodtat sem mozdult nélküle.
 - Persze, Kincsem - bólintottam határozottan, így a kicsi a hátizsákjának utolsó centimétereit kihasználva, Emma segítségével eltette a játékot. - Nagyon vigyázzatok magatokra, és fogadj szót Sam-nek és Emily-nek, rendben? - Kérdésemre heves bólogatásba kezdett, miközben leguggoltam elé és szorosan a karjaim közé vontam. Tudtam, hogy a házaspárral biztonságban lesz, ugyanakkor képtelen voltam leküzdeni az aggodalmamat, hiszen tisztában voltam azzal, hogy a két kisgyermek képes világháborút előidézni játék közben. - Szeretlek!
 - Én is szeretlek!
Cuppanós puszit nyomott az arcomra, majd kibontakozott az ölelésemből és magára ügyeskedte a megpakolt táskáját. Emmát hasonlóan szoros ölelésben részesítettem, valamint tőle is bezsebeltem a puszimat. Teljesen a szívembe lopta magát a kislány, és örültem, amiért ennyire közel került egymáshoz a két család.
 - Próbálj meg egy kicsit kikapcsolódni - lépett mellém Emily, majd ölelő karjai közé zárt. Búcsúzásképpen egy-egy puszit nyomtunk a másik arcára, végül az autó felé tereltük a kicsiket. - Használjátok ki, hogy ketten vagytok - kacsintott rám halkan kacagva mielőtt ő is elfoglalta volna a helyét a volán mögött.
A házra mély csend telepedett, még a tévét is lenémítottam, miután visszaértem a házba. A gyerekek okozta kisebb felfordulást igyekeztem eltüntetni, hiszen a vacsorára szánt étellel már elkészültem, viszont képtelen lettem volna egy helyben ücsörögni.
Emily bogarat ültetett a fülembe a megjegyzésével, így miután elpakoltam azt a néhány elől maradt játékot, lezuhanyoztam.
Az utóbbi hetekben egyikünk sem a kettesben töltött órákat helyezte prioritásba. Minden sejtem őrültem vágyakozott az indián férfiért, ugyanakkor míg Paul idejének nagy részét a műhelyben vagy járőrözéssel töltötte, addig én igyekeztem Nate-el tölteni a szabadidőmet. A tárgyalás időpontjának közeledtével életünknek bizonyos része teljesen a háttérbe szorult, a vacsora utáni lopott csókok pedig már kevésnek bizonyultak. Énemnek legnőiesebb része őrülten vágyott Paul érintésére, melynek végül teret is engedtem.
Gondolataimat a nyíló bejárati ajtó hangja zavarta meg, így egy utolsó pillantást vetettem magamra a hálószobában elhelyezett tükörben. Egyáltalán nem az én asztalom volt a csábítás, ugyanakkor a saját látványomtól még én is meglepődtem. Erősebb sminket viseltem, mint a hétköznapokon, míg hajam lágy hullámokban omlott a vállaimra. A fekete csipke body finoman kiemelte domborulataimat, ugyanakkor a magassarkúnak köszönhetően a csípőm és a fenekem területe még kerekebbnek és nőiesebbnek tűnt.
 - Megjöttem. - Paul lendületesen nyitott be a hálószobába, ám mozdulata közben lefagyott. Egyáltalán nem számított arra a látványra, melyet az ágy szélén ülve nyújtottam.
 - Szia!
Ajkaim lágy mosolyra húzódtak, miközben tett néhány tétova lépést felém. Mandulavágású szemei a vékony csipke alatt rejtőzködő testemet pásztázták, majd amint barna íriszeivel megtalálta az enyémeket, egészen különös fény csillant bennük. Karját lassan kinyújtotta felém, így tenyeremet az övébe csúsztattam. Egy könnyed mozdulattal felhúzott addigi helyemről, hogy aztán hatalmas tenyereit a derekamra vezetve magához láncolhasson.
A köztünk levő magasságkülönbség csekélynek bizonyult a viselt lábbelimnek köszönhetően, így arcunk közel egy magasságba került. Ajkai apró "o" betűt formázva elnyíltak egymástól, szemeiben pedig olyan mértékű tűz lobbant, hogy féltem, megégetem magam.
 - Gyönyörű vagy! - Mély baritonja a legkellemesebb zene volt a füleimnek, miközben forró ujjaival a fülem mögé tűrt néhány kósza hajtincset.
Karjaimat nyaka köré fontam, ujjaimat pedig tarkójára csúsztattam, miközben ajkai mohón csaptak le. Finomkodás nélkül ízleltük egymást, csókjainkat is megpecsételte az a vadság, mely mindkettőnket átjárt. Erősen préseltem hozzá magamat, míg ő fenekemet markolászva tartott még közelebb magához. Éreztem, ahogy a felgyülemlett vágy utat tör magának, így csípőmet ágyékához dörzsöltem, melynek hatására állatias morgás szakadt ki belőle. Kemény erekciója a nadrág alatt feszült, ahogyan előbbi cselekedetemet viszonozva lökött egyet felém.
Valósággal izzott közöttünk a levegő, minden gyengédség eltűnt, helyét pedig a nyers, vad erő és a féktelen vágy vette át. Érintései forrók voltak, csókjai perzselték a bőrömet, mégis olyan elemi erővel vágyakoztunk a másikra, hogy képtelen voltam néhány pillanatnál tovább elengedni őt. Beborított bennünket a néma gyönyör, ahogyan centiméterenként hátráltunk az ágy irányába, mígnem egy kisebb sikoly szökött ki ajkaim közül, mikor lelökött a puha matracra.
Pólóját a szoba egyik sarkába hajította, majd izmos alakjával fölém tornyosult. Csókjaival beborította az arcom és nyakam minden szegletét, nyelvével pedig a vékony csipke alatt rejtőző lágy halmokat simogatta. Mellbimbóim az apró impulzusok hatására megkeményedve feszültek neki az anyagnak, miközben Paul egy huncut mosolyt megeresztve egyre lejjebb és lejjebb kúszott.
Ujjai alatt a body-t összetartó aprócska kapcsok könnyűszerrel megadják magukat, csókjaival pedig combom belső felét perzselte. Forró leheletének hatására csípőm önkéntelenül is megemelkedik, míg ő egy határozott mozdulattal vissza nem nyomott a puha matracra.
 - Milyen türelmetlen valaki - hangja szórakozott, mégis vágytól fűtött volt, miközben belőlem ölemet simogató ujjai miatt egy halk nyöszörgés tört ki.
 - Paul, ne szórakozz már - erőtlenül ejtettem ki a szavakat, mire nevetve lerúgta magáról a felesleges ruhadarabokat. A pillanatnyi szünetet kihasználva a vállainál fogva löktem az előbbi helyemre, majd a csípőjére ültem. - Nem játszadozunk.
Minden finomkodásomat félretéve ujjaimat kemény erekciója köré fontam, ajkai közül pedig hatalmas sóhaj szökött ki. Olyan elemi erővel söpört végig rajtam a vágy, hogy képtelen voltam tovább várni, hogy magamban érezhessem őt, így makkját óvatosan bejáratomhoz pozicionáltam, majd lassan ráereszkedtem. Hihetetlen érzés volt, ahogyan méretével kitöltött, majd a csípőmet előre lendítve egy halk sikkantás csúszott ki az ajkaim közül. Tenyerével előbb csípőmet markolta, míg megszoktam őt, majd egy könnyed mozdulattal kettétépte a mellkasomat borító anyagot. Melleim tökéletesen illettek forró tenyerébe, így miközben lassan mozogni kezdtem, addig ő a finom halmokat masszírozta.
Az érzés leírhatatlanul csodálatos volt, testünk tökéletes szinkronban mozgott együtt. Be kellett hunynom a szemeimet a testem mélyén keletkező, egyre erősödő bizsergés következtében, mely teljesen szétszakított, majd újra teljes egésszé tett. Lökései végtelen körforgásba invitáltak, édes ajkai pedig a kulcsot jelentették hozzá. Többet akartam, ahogyan egyre jobban hajszoltuk egymást a gyönyör felé, mely végül elemi erővel söpört végig rajtunk.
 - Szeretlek! - suttogtam erőtlenül, ahogyan pihegve a mellkasára dőltem és élveztem az intenzív gyönyör utórezgéseit.
 - Én is szeretlek! - Paul védelmező karjai erősen öleltek magukhoz, végül egy lágy puszit nyomott a hajamba mielőtt leemelt magáról. A vékony paplant óvatosan meztelen testünkre húzta, majd az államat felemelve kényszerített, hogy a szerelemtől és a kielégüléstől csillogó szemeibe nézzek. - El sem hiszed, hogy mennyire - suttogta lassan.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése