06.

"Bármennyi közös időt szánt
 nekünk a sors, egy percet sem
 akartam elveszíteni belőle."

A városban sokkal gyorsabban sikerült elintéznem a tennivalókat, mint terveztem, így már a műhely nyitása előtt ott ácsorogtam a bejáratnál. Teljesen hülyének éreztem magamat, amiért hagytam, hogy Paul ennyire beférkőzzön a gondolataim közé. Emily szervezkedése pedig még egy lapáttal rá is tett az idegességemre. Nem voltam felkészülve, hogy ez valaha meg fog történni velem, és abszolút gyerekesnek tartottam a rajongásomat az indián férfiért, akivel néhány szónál többet nem beszéltem. 

Mégis minden szabad pillanatomban a szemem elé kúsztak markáns vonásai és lehengerlő mosolya, én pedig sokszor azt vettem észre, hogy vadalmaként vigyorgok a semmibe. Mély baritonját hallottam a fülemben, mintha csak mellettem lett volna, és egyik éjszaka még álmaim közé is bekúszott.
És énemnek legnőiesebb része vágyott a férfire, zsigereimben éreztem az elemi szintű vonzódást. Sosem tapasztaltam, hogy ennyire ösztönösen vágynék valakire, és annak ellenére, hogy egy válás kezdetén tartottam, mégis hagytam, hogy énemnek azon része, amelyik Paul-ért kampányolt, nagyobb teret kapjon.
 - Hé, mi újság? - zökkentett ki a gondolataim közül az egyik legkellemesebb hang a világon, mire éreztem, hogy gerincem mentén kellemes borzongás fut végig, és ajkaim automatikusan mosolyra húzódtak. Tekintetemet rá vezettem magas alakjára, és be kellett nedvesítenem az ajkaimat, ahogy végigfuttattam rajta a tekintetemet. Egy egyszerű, fekete farmert viselt, amely megfeszült izmos combjain, míg felsője, a hideg idő ellenére is, csak egy sötétkék pólóból állt, amely kiemelte kidolgozott izmait. Lábait egy bakancsba bújtatta, egyik kezében pedig ott szorongatott egy bőrdzsekit, bár egyáltalán nem látszott rajta, hogy fázna. - A kocsidért jöttél? - kérdezte mosolyogva, szemeiben egészen különös fény csillant, ahogy rám nézett.
 - Uh, igen - feleltem, miután megtaláltam a hangomat.
 - Oké, gyere - tárta ki előttem a garázsnak az ajtaját, én pedig lassan beléptem az olajtól bűzlő helyiségbe.
A garázs és az irodák között egy vékony folyosó húzódott, amelynek üveg borításán át ráláthattam a szerelők által használt helyiségben sorakozó autókra. Ott állt közöttük az enyém is, ám ahelyett, hogy a jármű felé vettük volna az irányt, Paul céltudatosan az irodája felé terelt.
A helyiségben egy hatalmas íróasztal kapott helyet, melyen papírkupacok tornyosultak. Az asztal mögött egy kényelmes szék árválkodott, míg a fal mellett egy kanapé, a szoba másik oldalán pedig egy szekrény húzódott. A férfi az íróasztalhoz lépve a felső fiókból kivette az autómnak a kulcsát, majd hosszú ujjain megpörgette azt, az arcomra pedig önkéntelenül is mosoly húzódott.
Ahogy ott álltunk az aprócska helyiségben, ismét éreztem azt a zsigeri vonzódást, amely egyre közelebb és közelebb akart taszítani az indián férfihoz, és mire feleszméltem, tettem néhány tétova lépést az irányába. Elképesztően helyes volt, és önmagamat meghazudtolva, legszívesebben karjai közé vetettem volna magamat. Éreztem az alhasamban egy kellemes bizsergető érzést, és ajkamba kellett harapnom, ahogy tekintetemmel kidolgozott testét vizslattam.
Akartam őt, de még mennyire.
Ösztönösen vonzódtam hozzá, és nem érdekelt semmi más, csak hogy olyan közel kerüljek hozzá, amennyire fizikailag lehetséges.
 - Alá kellene írnod a papírokat - bökött egy barna mappára, habár szavai csak pillanatokkal később nyertek értelmet. Megbabonázva figyeltem, ahogyan egy fekete tollért nyúl, majd felém tartva megvárta, míg odalépek és ujjaimat az övéhez csúsztatom. Ahogy bőrünk találkozott, apró szikrák pattogtak az érintkező felületnél, és elemi erővel söpört végig rajtam a kellemes érzés. Ajkai mosolyra húzódtak, ahogy közelebb hajoltam hozzá, így megérezve a kellemes mentol illatát, melyet árasztott. - Itt - mutatott egy vékony vonalra a papíron, mire oda sem pillantva firkantottam oda a nevemet, majd ejtettem le a tollat az asztalra.
Ekkor pedig nem emlékszem, hogy én hajoltam közelebb hozzá, vagy ő húzódott felém, esetleg mindketten egyszerre mozdultunk, de a következő pillanatban megéreztem puha ajkait a sajátjaimon. Úgy csókoltam, mintha az éltető levegőt jelentenék az ajkai, miközben karjaival egyre közelebb húzott magához, hogy aztán egy könnyed mozdulattal, átemeljen az asztalon. Először nem is realizáltam a történteket, csak hagytam, hogy végtagjaim önálló életet élve körbeöleljék. Ajkaival úgy mozgott az enyémeken, mintha mindig is összetartoztak volna, majd mikor egy szusszanásnyi időt hagyva eltávolodtunk egymástól, eszméletlenül hiányérzetem támadt. Forró ujjai könnyűszerrel csúsztak be a pulóverem alá, hogy aztán csípőmön megállapodva belém markolhasson. Vágytól remegő kezeim pólója alját markolták, a következő pillanatban pedig ki is bújtattam a ruhadarabból.
Kockái és mellizma erőteljesen rajzolódtak ki a bőre alatt, én pedig teljesen a hatása alá kerülve húztam rajtuk végig az ujjaimat. Mosolya levakarhatatlan volt az arcáról, én pedig közelebb hajolva hozzá, apró puszikkal hintettem be felsőtestét. Ujjaival már régen a melltartóm kapcsainál járt, ám mielőtt megszabadított volna a fehérneműtől, előbb pulóveremből bújtatott ki.
Melleim akaratosan feszültek neki a puha anyagnak, majd ahogyan lehullottak rólam a pántok, hatalmas kezeit a mellkasomra helyezte. Bimbóim a vágytól megkeményedve nyomódtak meleg tenyerének, majd ahogy lassan ajkai közé fogta az egyiket és lassan megszívta, egy halk sóhaj szökött ki az ajkaim közül. Miközben kezeim már nadrágját gombolták ki, ő úgy játszott a melleimmel, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, én pedig kegyetlenül élveztem. Ajkai végül visszataláltak az enyémekhez, és ha lehet, még az előzőnél is hevesebben csókoltam meg. Ahogy ujjaim bokszerének korcát érintették, majd az anyag alá jutva, finomkodás nélkül rámarkoltam ágaskodó hímtagjára, hatalmas morgás tört fel a torkából.
Élveztem, hogy én váltom ki ezt belőle, és ahogyan kiült a gyönyör az arcára, mikor kezemet lassan mozgatni kezdtem, még több magabiztossággal öntött el. Nem tudok mást mondani rá, mint hogy gyönyörű volt, ahogy izmait megfeszítve próbálta késleltet a gyönyört, majd minden erejét összeszedve nadrágomhoz nyúlt, és pillanatokkal később megéreztem, ahogy forró ujjai a csiklómnak nyomódnak. Lassan körözni kezdett, majd ujjaival bejáratomhoz nyúlva, óvatosan felcsúsztatott kettőt. Hátam ívbe feszült a kellemes érzésre, majd egyre több nyögés szakadt fel belőlem, ahogy pumpálni kezdett.
Mindketten hajszoltuk a gyönyört, ám az utolsó pillanatban kihúzta belőlem ujjait, majd a nadrágom széléhez nyúlva leügyeskedte róla a ruhadarabokat és lábaim közé pozicionálta magát. Ajkaink mohón falták egymást, majd ahogy belém csúszott, úgy törte meg az idillt a nyögésem.
Feszített, mégis a legkellemesebb érzés volt, ahogyan egyre gyorsuló tempóval mozogni kezdett. Nyikorgott alattam az asztal, ahogy lökései elértek egy állandósult tempót, én pedig ujjaimat a hátába vájva kerültem egyre közelebb a csúcshoz. Aztán ahogy gyorsított, ajkaimmal nyakát kezdtem csókolgatni. Éreztem, ahogy izmai megfeszülnek, miközben alhasamban egyre jobban erősödött a gyönyör okozta bizsergés, majd amint egy újabb lökéssel csúszott belém, úgy robbantunk mindketten. Fogaimat a vállába mélyesztettem, miközben ő egy állatias morgás kíséretében szorított magához.
 - Huh, ez... huh - motyogtam pillanatokkal később, miközben az orgazmustól kábán pillantottam rá. Életem legjobb szeretkezésében volt részem, és ahogyan feltérképezte, még mindig meztelen testem, rájöttem, hogy ő sem bánta meg a történteket.
 - Tudom - vigyorodott el, majd közelebb hajolva egy lágy csókot nyomott az ajkaimra. - Pedig esküszöm, minden hátsószándék nélkül hívtalak az irodába.
 - Én pedig minden hátsószándék nélkül jöttem ide - pillantottam rá, majd ruháimért nyúlva kezdtem el magamra venni a darabokat. - Vagyis el szerettelek volna hívni ebédelni - haraptam az ajkaimba, miközben kissé félve pillantottam fel rá. - De persze, ha dolgod van, vagy nem szeretnéd, akkor megértem - magyaráztam egyből, és lényemnek egy egészen kis része bízott abban, hogy az előbbi jelenet után, nem fog visszautasítani.
 - De, nagyon szívesen - válaszolt végül, miután mindketten rendbe szedtük magunkat. - Feltéve, ha én állom - nézett rám komolyan, mire egy aprót bólintottam, és igyekeztem palástolni a pirulásomat.
A garázsban végül az autómhoz mentünk, és Paul szemtelenül vigyorogva dobta felém a kulcsokat, így míg én elfoglaltam a helyemet a volán mögött, ő kinyitotta az ajtót, hogy ki tudjak állni. Igaz, jó néhány pillanatba telt, mire visszaállítottam az ülést és a kormányt a helyére, majd amint felbőgött a motor, mosoly kúszott az ajkaimra. Nyoma sem volt annak az akadozó hangnak, és miután Paul elfoglalta mellettem a helyét, hálásan fordultam hozzá.
 - Köszönöm, egy isten vagy - céloztam a javításra, mire széles vigyorral az arcán, óvatosan megvonta a vállait.
 - Nem tesz semmit, örülök, hogy segíthettem - mondta végül, mikor ráhajtottam a Forks felé vezető útra. - Remélem tudod, hogy nem minden nővel szokott így végződni a javítás. Mármint tényleg szeretnélek megismerni.
Hangja őszintén csengett, és a történtek után hinni is szerettem volna neki, annak ellenére, hogy egy vészvillogó bekapcsolt elmém eldugott részén. Valamilyen különös oknál fogva, éreztem, hogy nem Paul fog bántani. Ahogyan rám emelte mandulavágású szemeit, úgy csillogott, ahogy Brian esetében, az együtt töltött évek alatt, sosem tapasztaltam. Alig ismertem, mégis feltétel nélkül megbíztam benne, és őszintén rettegtem attól, hogy őt is magammal rántom abba a zűrzavarba, amiben éltem.
Mégis, lényemnek egészen naiv és romantikus része vágyott Paul-ra, sokkal jobban, mint szabadott volna. Én pedig voltam annyira önző, hogy fejest ugorjak ebbe és várjam, hogy mi sül ki ebből az egészből.
  - Én is szeretnélek megismerni.